Az elmúlt húsz évben, mióta végzett nyelvtanárként angolt tanítok, kevesebb olyan nyelvtanulóval találkoztam, aki azért tanul(t) angolul, mert szerette magát az angol nyelvet vagy mert úgy egyáltalán szeretett nyelvet tanulni. Nagyon sokan azért kerestek meg, mert le kellett tenni egy vizsgát, akár a felvételihez, akár a diplomához, akár egy új állás kedvéért. Éppen ezért a kellő vizsgarutint akarták csak megszerezni, a lehető legtöbb pontot akarták elérni az adott nyelvvizsgán, de arra a kérdésre, hogy hogyan tovább a vizsga után, már nem tudtak válaszolni.

Azzal természetesen maximálisan egyet értek, hogy pontosan meghatározott céljaink legyenek a nyelvtanulással, de legalább ennyire fontosnak tartom azt, hogy az egészet egy folyamatként lássunk, ahol egy-egy vizsga csak egy állomást jelöl és nem a végcélt. (Arról nem is beszélve, hogy sajnos több olyan vizsga is van, ahol annak ellenére magas pontszámot el lehet érni, hogy a vizsgázó nem igazán tud jól angolul.)

A nyelvtanulás olyan mint a sport: ahhoz, hogy eredményt érjünk el, rendszeresen és kitartóan kell edzeni. És ha abbahagyjuk a tréninget, akkor bizony romlani fog az eredmény. Éppen ezért arra buzdítok mindenkit, hogy lásson két-három lépéssel távolabbra. Időről időre tegye fel a kérdést: és mit fogok csinálni, ha már megvan a nyelvvizsgám? Hogyan fogom szinten tartani a nyelvtudásomat?

Hamarosan adunk néhány tippet ehhez is.